A bőrgyógyászatnak kiemelt kapcsolata van a pszichoszomatikával- azaz a lélek és a test egymásra hatásával. A bőr és az idegrendszer nemcsak fejlődéstanilag fakadnak egy tőről, de működésükben is szoros kölcsönhatásban állnak. A bőr fontos szerepet játszik a külvilág érzékelésében, a szervezet védekezésében, a hőszabályozásban, de ugyanolyan fontos szerepe van az ember lelki fejlődésében, a társas kapcsolatok alakításában és a szexualitásban is.

A bőr és annak pillanatnyi változásai, elváltozásai láthatóak mind az egyén, mind pedig környezete számára. A félelem, a szégyen, az öröm mind megmutatkoznak a bőrön kipirulás, elsápadás, lúdbőrösség, verejtékezés formájában és ezek a reakciók soha sem hazudnak, ugyanis akaratlagosan nem szabályozhatók. Nem is gondoljuk, hogy bőrünk állapota mennyi mindent elárul rólunk. Életmódunk, szokásaink mind nyomot hagynak a bőrünkön. A stressz számos testi baj így bőrbetegség előidézője, fenntartója lehet. Különféle pszichiátriai vagy belgyógyászati betegségek sokszor először bőrtünetként jelentkeznek, s ezek nyomán kezd el vizsgálatokat a bőrgyógyász. Ugyanakkor maguk a bőrbetegségek is okozhatnak súlyos lelki problémákat, hiszen egyéb betegségekkel ellentétben a bőr problémái mások számára is láthatóak, sokszor nehezen leplezhetők.

A beteg bőr látványa az emberek többségéből viszolygást, félelmet vált ki. Nem szívesen fognak kezet egy vörös, hámló tenyerű, vagy egy deformált körmű társukkal, hiszen nem tudhatják, mi fán is terem az illető betegsége. A fertőzésektől való félelem mindezt csak tetézi.

Sajnos általános az a jelenség, amikor egy krónikus bőrbetegségben szenvedő ember táras kapcsolatai tönkre mennek, a beteg a betegsége miatt mind az életmódját, mind a szokásait kénytelen megváltoztatni, ami többnyire zárkózottsághoz, depresszióhoz, szorongáshoz vezet, ez pedig ördögi körként az adott bőrprobléma romlását is okozhatja.

Ezért is fontos minden - még az aprónak tűnő - panasz komolyan vétele és a betegek testi-lelki kezelése.